Kérdések
1. Mit nevezünk etnikumnak?
Az azonos nemzetiséghez és azonos kultúrához tartozók vagy magukat ahhoz tartozónak vallók csoportját etnikumnak nevezzük. A szó a görög ethnos szóra vezethető vissza, melynek eredeti jelentése: katonák nagy, viszonylag homogén csoportja, vagy állatok csoportja. A nemzetiségi hovatartozás egy közösséghez való tartozás szubjektív tudata, amely közös származáson alapuló közös identitást és csoportszolidaritást is jelent.
2. Milyen tényezőktől függhet egy adott közösség nemzetiségi tudata?
Általában a nyelvet tartják a nemzetiséget meghatározó legegyértelműbb tényezőnek, de ez nem mindig van így, számos más tényezőtől is függhet:
- a közös származás és a közös származástudat;
- a nemzetiségi csoport által használt nyelvváltozat az etnolektus, mely a csoportidentitás fontos eleme és fenntartója lehet. Etnolektusnak tekinthetjük a nyelvjárást, a nyelvjáráscsoportot, a nyelvjárási kontinuumot, a nyelvet. Az etnolektus fogalmának használatával elkerülhetjük a vitát arról, hogy egy bizonyos nyelvváltozat (amelyet azért tartunk külön nyelvváltozatnak, mert egy nemzetiségi csoport beszéli) önálló nyelv vagy inkább nyelvjárás-e;
- hasonló vagy annak tartott kultúra mind szellemi, mind anyagi értelemben;
- -azonos földrajzi terület; ez olyan területekre is vonatkozhat, amelyeket valamikor a múltban birtokolt az adott nemzetiség;
- a más csoportoktól való különbözés tudata.
3. Mit nevezünk regionális köznyelvnek?
A regionális köznyelv egy olyan területi változat, amelyben jelen vannak a régió nyelvjárásainak egyes jellegzetességei. A nyelvjárásokból elsősorban hangképzési, kiejtési jellegzetességeket mutat, kisebb mértékű az eltérés a szókészletben. Tehát a regionális köznyelv a nyelvjárások és a köznyelv között helyezkedik el. Beszélői írásban az irodalmi nyelvváltozatot használják, míg élőszóban a regionális köznyelvet. A regionális köznyelv beszélői nem alkotnak kisebbséget. Ugyanakkor nem mindig egyértelmű, hogy nyelvjárásról, regionális nyelvről vagy kisebbségi nyelvről beszélünk-e.
4. Milyen különbségek lehetnek a nyelvjárás és a sztenderd nyelvváltozatok között?
Európában a nyelvjárásokat gyakran szembeállítják a sztenderddel, amely minden beszélő számára semleges, tekintet nélkül arra, hogy honnan származik. Ugyanakkor azért meg kell jegyeznünk, hogy a sztenderd sem más, mint egy nyelvváltozat: távolról sem „a nyelv”, csak egyetlen változat a sok közül. Nyelvjárás és sztenderd között a földrajzi elterjedtségen kívül jó néhány különbség van. A nyelvjárásokat általában azokkal használjuk, akiket jól ismerünk (családtagokkal, barátokkal, szomszédokkal), informális, nem hivatalos helyzetekben (magánbeszélgetésben, szabadidőben stb.), többnyire beszélt változatként él, és csak ritkán szerepel írásban. Természetes módon sajátítják el (vagyis a szó szoros értelmében vett tanulás nélkül); nincsen sztenderdizált változata, a beszélők intuíciója dönt az adott nyelvjárás számára elfogadható változatról. (A fentiek elsősorban tipikus jellemzők, lehetnek olyan nyelvjárások, amelyek helyzete eltérő.) Ezzel szemben a sztenderd változathoz szokás társítani az oktatást, az írást, a könyveket, a közéletet, valamint az olyan formális helyzeteket, amelyek tudatos és megtervezett nyelvhasználatot követelnek meg.
5. A te beszédedben milyen nyelvváltozatokat használsz? Mitől függ, hogy mikor melyiket?